Japán és a barátság! Már késő!
[Alexx nézőpontja]
-De hát...
-Drágám szeretnéd növelni a rajongó táborodat??
-Hát igen...de akkor is...New York-ba elutaztam Párizsból...ami nem kis út...De Tokyo-ba???
-Ez volt az álmod nem?? -kérdezte a menedzserem..már már elunva magát!
-De..igen
-Akkor engedelmeskedj és gyere velem Tokyo-ba!
-Alexx ne kérlek!- mondta Encsi
-Igen Alexx maradj itt vagyis inkább menjünk haza-mondta Castiel
-Sajnálom srácok! Itt a nagy esély! Meg kell értenetek!!!-mondtam a földet bámulva miközben elkezdtem sírni...
-Nem értjük meg Alexx! Annyi alkalmad lesz még elutazni Japánba! Gazdag vagy!!!
-Az azért nem Castiel...
-Alexx! Ne hülyíts mindennap vásárolsz!!!
-Igazad van Cast de kérlek értsd meg!
-Tudod mit Alexx?? Hagylak a fenébe ha elutazol akkor engem felejts el egy életre!!-vágta a fejemhez Castiel
-És azt is hogy van egy ikred!-mondta Encsi
-NE SRÁCOK VÁRJATOK KÉRLEK!!!!! NEM ÍGY AKAROK ELUTAZNI!! NEEEEEE!-ordítottam utánuk! És ezt ne ilyen vinnyogós ordításnak vegyétek hanem olyan erősen hogy ilyen eltorzult hangom volt....
-Látod kicsim! Ilyen irigyek az emberek! Csak maguknak akarnak téged! Mit sem törődve az érzéseiddel!
-Igen! Már értem a sztárság hátrányát!-mondtam engedelmesen kisírt szemekkel majd felkeltem és olyan voltam mint egy robot!
Másnap reggel!
Visszfogottan öltöztem fel hogy ne ismerjenek fel a repülőgépen!
Ez cuki nem?? Na mind1 is! Nincs időm! Gyorsan futni kezdtem de végülis elértem a gépet!
Tényleg megéri ez Alexx?? Tényleg jó ez így?? -elkezdtem visszamerengeni milyen is volt a suli!
Nem hagyhatom itt a többieket!!-gondoltam magamban! De már késő volt a gép felszállt és én elindultam Tokyo felé! Rosszul döntöttem a múlt éjjel és ezt most keservesen megbánom! :(
[Encsi nézőpontja]
-De... -mondta Alexx
-Értsd meg drágám,ez most nagy lehetőség lenne számodra!-mondta a menedzser
-Igen,jól tudom,de Párizsból iderepültem New York-ba,most meg azt kéri,hogy menjek el Tokyo-ba? Az nagyon messze van!
-Tudom,de nem ez volt a nagy álmod? -győzködte a mendedzser
-De igen... -válaszolta Alexx
-Akkor meg? Gyere velem szépen Tokyo-ba!
-Alexx ne menj! -kiabáltam
-Nem mehetsz el,velünk kell jönöd haza. -szólt közbe Castiel
-De ti ezt nem érthetitek! Ez egy nagy lehetőség lenne.
-Hát tényleg nem értjük. Hisz mindened megvan! Egy csomó pénz meg minden. Gazdagok vagytok.
-Hát,azért nem.
-Ne hülyéskedj,mindennap elmész vásárolni.
-Na jó,ez igaz de akkor is.. srácok ne haragudjatok.
-Jó tudod mit?! Hagylak elmenni a fenébe. Remélem híres leszel és mindenki rajtad fog majd lógni. Jobb lesz így,mindkettőnknek.
-Én is elmegyek. Ha nekem kellett volna döntenem,egyből rávágtam volna hogy a barátaimat választom. Hisz igaz barát csak kevés van,de neked lehetőség még rengeteg lesz az életben. Szia Alexx!
-Ne várjatok! -kiabált utánunk Alexx de már késő volt.
Hát ennyi ?! A testvérem elutazik Tokyoba,én meg egyedül maradok.
Na jó, ott van Nathaniel de vele még mindig nem békültem ki.
És szegény Castielt most nekem kell megvígasztalnom,miközben nekem is vígasztalásra lenne szükségem.
Felszálltunk a gépre,ami visszavisz minket Párizsba és közben visszaidéztem magamban a sok emléket.
Gondolom Alexx gépe már felszállt. Nagyon fog hiányozni az az idióta!
Most azt hiszem jobb lesz ha megkeresem Nathanielt és elmesélem neki a történteket. Remélem megért majd.
Annyira szomorú ez az egész! :''(